Az embrió életképessége

Az embriók életképességének megítélése a gyakorlatban országonként és reprodukciós központonként is eltérő.

Eddig egy invazív módszer, a preimplantációs genetikai screening (PGS) bizonyult a legjobb szelekciós technikának, de ennek hátránya, hogy a 3 napos embrióból egy sejtet biopsziával kinyernek, amely az életképességre nézve nagy kockázatot jelent. Ennek genetikai állományát fluoreszcens in-situ hibridizációnak (FISH) vetik alá mellyel aneuploidiát és limitált számú kromoszómát tudnak vizsgálni.

A non-invazív módszerek közül (amelyek nincsenek hatással a fejlődő embrióra), a tápoldat metabolomikai profil vizsgálatára, protein és aminosav profil vizsgálatára és molekuláris genetikai szűrésére van lehetőség.

Mindemellett legegyszerűbb és leggyorsabb az embrió képi analízise, melyet rutinszerűen el is végzünk minden beültetés előtt, annak érdekében, hogy a legéletképesebb embrió kerüljön beültetésre.
Az embriólógus az alábbi szempontok alapján megvizsgálja a beültetésre szánt embriókat, illetve előkészíti a beültetésre. Nagy jelentősége van a sikeresség szempontjából a gyakorlatnak illetve a tapasztalatnak.

3 napos embrió esetében figyelembe vesszük az embrió méretét, a zona pellucida vastagságát,  a blastomer-ek számát és megbecsüljük a fragmentáció fokát, az asszisztált hachinghez ejtett rés méretét.
Ezen kívül általunk felállított rendszerben értékeltük a szimmetriát, a blastomerek egyforma méretét és hogy elfogadható-e az embrió fejlődése a megtermékenyítés óta eltelt időhöz képest.

5 napos embrió esetén csak az embrió méretét az embriócsomó (Inner Cell Mass - ICM) kompaktáltságát, a blasztocoel kiterjedtségét, a trophoectoderm (TE) sejtek kapcsolódását, és a hatching státuszt.