Ismeretlen eredetű meddőség

Az úgynevezett ismeretlen eredetű sterilitás problémaköre szorosan összefüggésbe hozható a luteális (sárgatest) elégtelenség (LE), tényével.

Korábban az ovuláció tényének az igazolása egyéb kimutatható kóroki tényező hiányában, elegendő volt az ismeretlen eredetű sterilitás kórisme felállításához. Az LE fogalmának elterjedésével azonban jelentősen szűkült a fenti csoportba sorolhatók köre.

Vizsgálatok szerint a luteális funkció akkor tekinthető élettaninak, ha a menstruációt megelőző, vagy az ovulációt követő 4. és 9. nap között a szérum progeszteron átlagértéke 21ng/ml.

A corpus luteum élettani szerepe az implantációra (beágyazódásra), alkalmas endometrium kialakítása és a terhesség fenntartása a terhesség első trimeszterében. Elégtelen működése kifejezettebb esetben meddőséget, enyhébb esetben spontán vetélést vagy ismételt vetéléseket eredményez. Mivel a corpus luteum a domináns tüszőből képződik, működését alapvetően a follicullógenezis határozza meg.

A hypotalamus-hypofízis-mellékvesekéreg rendszer fokozott működése, az emelkedetett kortizol és androgén szint több mechanizmus révén gátolja a női ivari működést.

Több kutatás is folyt a luteális elégtelenség oki szerepének a kimutatására a meddősségben.

Azonos eredményeket írtak le azoknál, akiknél fiziológiás luteális funkció volt mérhető, vagy kezelést kaptak (progeszteron pótlást),hogy a fiziológiás szinten tartsák. Náluk magasabb volt a terhességi ráta, és a terhesség kimenetele is kedvezőbb volt, kevesebb volt a spontán abortusz és a koraszülés.

Sterilitás oka 1000 válogatás nélküli házaspárnál, a meddősség igazolt etológiai faktorai alapján.