Ivarsejt donációból született gyermekek
Magyarországon számos olyan pár vágyik gyermekre, akiknél a férfi, vagy a női oldalról megváltoztathatatlan probléma áll fent, ilyen esetekben többnyire felmerül az ivarsejt-donáció lehetősége, mely során rokon, vagy anonim donor ivarsejtje (petesejtje vagy spermiuma) segítségével fogan meg a baba.
Ahogy az örökbefogadás esetében, úgy itt is felmerül a kérdés, hogy érdemes-e elmondani a donáció tényét a környezetnek, illetve a gyermeknek?
Az örökbefogadáshoz képest az ivarsejt adományozás tényét sokkal könnyebb titokban tartani, hiszen még a pár szülei sem feltétlenül értesülnek arról, hogy gyermekeik meddőségi központ segítségét veszik igénybe.
Az, hogy beavatják-e a környezetet tehát mindig egyéni mérlegelés kérdése, amit a párnak közösen érdemes meghoznia. Ugyanez a helyzet azzal kapcsolatban is, hogy elárulják-e a gyermeknek, amikor nagyobb lesz, hogy ilyen módon fogant.
A Fertility & Sterility tudományos szaklapban megjelent egyik amerikai kutatás során például 141, donációt igénybe vett házaspárt kérdeztek meg a témáról. A beszámolók alapján azok a párok, akik azt választották, hogy elmondják a gyermeküknek fogantatásuk eredetét, kétféle stratégia közül választhattak.
Az egyik stratégia szerint a szülők már 3-4 éves korban, vagyis amikor a gyermekek elkezdenek érdeklődni arról, hogy hogyan születnek a kisbabák, elmondták a gyermeknek fogantatásuk történetét. Azzal indokolták választásukat, hogy szeretnék, hogy a gyermek „ebbe nőjön bele”, vagyis ne érje hideg zuhanyként a donáció ténye, és ne veszítse el bizalmát szülei iránt.
A másik stratégia pedig az volt, hogy a szülők megvárták azt az időt, amikor a gyermek már elég nagy ahhoz, hogy maga is aktívan feltehesse a kérdéseit. Ennél a stratégiánál azt találták, hogy a szülők általában bizonytalanabbak voltak saját magukban, és a gyermekük jövendőbeli reakciójában is. Ezek a szülők jobban féltek attól is, hogy megsebzik gyermeküket még akkor is, ha pozitívan tűntették fel a donáció tényét.
Általában azonban az a tapasztalat, hogy a családi titkok nyomot hagynak a kapcsolatokon, például a szülők is kevésbé érzik magukat feljogosítva arra, hogy számon kérjék gyermeküket, ha ők maguk is titkolnak előtte egy ilyen fontos dolgot.
Hogyan lehet segíteni a párokat ebben a nehéz helyzetben?
Mindenkinek a saját helyén érdemes segítenie, és fontos igénybe venni a pár kéréseit is.
A szülők ebben a helyzetben legtöbbet mindenképpen egymásnak segíthetnek azzal, hogy meghallgatják egymást arról, hogy hogyan is éli meg a másik ezt az egész helyzetet. Ebben a megélésben szakemberként pszichológus, vagy más lelki segítő lehet a professzionális segítség, de természetesen az összes, programban részt vevő szakembernek kellő empátiával kell kezelni ezt a helyzetet.
Meddőségi szakrendelés keretében, illetve a lombikbébi programban részt vevő párok, illetve egyedülálló nők esetében nagy segítség lehet számukra, ha a donáció során felhasználásra kerülő ivarsejtek fenotípus „jellemzőiről” tudomásuk van, illetve választási lehetőségük.
Sokszor tapasztaljuk, hogy donorsperma felhasználás során, a beágyazódás sikerét milyen módon befolyásolja a kölcsönös elfogadás.
Ehhez azt is tudni kell, hogy bár sokszor hasonló a szomatikus háttér, minden pár egyéni élettörténet, egyéni eset, ezért is kell őket a saját megoldásuk megtalálásában segíteni.
