A meddőség kapcsolata a fizikai és pszichés stresszel

  Sokáig főként állatvizsgálatokból voltak ismereteink arról, hogy az élelemhiány, a megnövekedett populációsűrűség, a szubdomináns helyzet mind gátolhatja az ovulációt, vagyis a szaporodást.

A fizikai stressz és a meddőség

Sportolók körében jól ismert jelenség, hogy az állandó erős fizikai tréning ovulációs zavarokat, a menstruáció tartós kimaradását okozhatja, és tudjuk azt is, hogy a balettáncosoknál, futóknál és más, fiatalon elkezdett sportágakban a lányok nemi érése átlagosan 1–2 évvel kitolódik.
Az állandó fizikai erőkifejtés valójában komoly stressz a szervezet számára, és nem meglepő, hogy a szervezet úgy „dönt”, ez az idő nem megfelelő a szaporodásra.
A tartós éhezés szintén anovulációt okoz, ez áll a helyzet áll elő anorexia nervosában.
Az anorexiában szenvedő betegek (főként nők) elutasítják a táplálékot abban a hiszemben, hogy túlsúlyosak. E betegség egyik diagnosztikus kritériuma, hogy legalább három hónapja kimaradt a havi vérzés.
Az alultápláltság azonban sokkal gyakoribb, mintsem gondolnánk. Akik állandó, intenzív fogyókúrát tartanak, vagy számukra optimális súlyukat csak folyamatos kalóriamegvonással képesek tartani, szintén számolhatnak menstruációs zavarokkal, s végső soron meddőséggel.
Egy vizsgálatban meddőséggel kezelt nők 30%-a (!) a megfelelő kalóriabevitel biztosítása után teherbe esett.
Meglepő módon a vizsgált nők közt sokan az átlagnépességhez képest túlsúlyosnak számítottak, így a kutatócsoport arra következtetett, hogy mindenkit jellemezhet egy, ún. „biológiai” testsúly, s ha ettől táplálékkorlátozással jelentősen eltér lefelé, akkor meddőség léphet fel.

Hogyan okozhat a stressz meddőséget?

Mára már pontosan tudjuk, hogy a stressz hatására keletkező stresszhormonok kifejezetten gátolják az agyban lévő a hipotalamusz nemi hormonokat serkentő anyagainak (pl. a gonadotropin releasing hormon) kibocsátását.
Ennek következtében a hipofízisnek, vagy agyalapi mirigy nem bocsát ki két igen fontos hormont, a luteinizáló (LH) és a follikulus serkentő hormont (FSH), amelyek beindítanák, illetve fenntartanák a normális női havi ciklust.
A stresszhormonok további hatása, hogy csökkentik a petefészkek nemihormon-érzékenységét, vagyis ami kevés női nemi hormon mégiscsak kikerül a véráramba, még annak a hatása is gátlódik. A stressz további hatása a fokozott prolaktin termelődés is.
Ez a hormon a nevét onnan kapta, hogy szülés előtt előkészíti, szülés után serkenti a tejelválasztást.
A prolaktin az egyik leghatásosabb „fogamzásgátló” hatású hormon a szervezetben, régen, illetve elmaradottabb országokban még ma is, az anya részben azért szoptatta sokáig gyermekét, hogy ezzel is védekezzen a teherbeesés ellen.
A prolaktin többek közt gátolja a méhnyálkahártya normális ciklikus fejlődését, így ha valami csoda folytán a fenti védelmi rendszer ellenére is megtermékenyülne egy petesejt, a méhfal nem fogadja be azt.

Teljesen hasonló mechanizmusok révén válhat a férfi is meddővé, a férfiak nemihormon-termelését és spermaképződését ugyanis nagyjából ugyanazok a hormonok irányítják, mint nőkben.
Férfiaknál a hipotalamuszból származó, nemi hormonokat serkentő „szuperhormon” gátlódása révén csökken a hipofízis nemihormon-kibocsátása, s így lecsökken, vagy leáll a férfi nemihormon-termelődés és a spermaképződés.