Mi ez a sokat hallott betegség?

Az endometriózis egy jóindulatú, de leggyakrabban igen fájdalmas megbetegedés, amikor a méhet belülről kibélelő nyálkahártya, az úgynevezett endometrium, a méh üregén kívül, másutt is burjánzik.

Ez a burjánzó szövet, hasonlóan a méhen belüli nyálkahártyához, hormonérzékeny, és követi a menstruációs ciklus változásait: menzesz alkalmával ebben a szövetben is szöveti szétesés, bevérzés jellemző, de a méhüregtől eltérő helyen lévő szövetcsomókból nem tud kiürülni a menstruációs vér, melynek jelenléte a környezetet állandóan károsítja, ott steril gyulladást és következményes összenövéseket, hegesedéseket okoz.

Ugyanezen ok miatt a szövetcsomók idővel nagyobbodnak is, illetve "vértócsák", vérrel telt ciszták képződnek. Az endometriózisos szöveteknek a környezettel való egyre erősebb "összekapaszkodása" idővel erőteljes fájdalmak létrejöttéhez vezet.

Emellett a normál kismedencei anatómia, a szervek lefutása és átjárhatósága, az összenövések, hegek miatt olyan drámaian képes deformálódni, torzulni, amikor a spontán teherbeesés már lehetetlenné is válhat.

Az ilyen szövetburjánzások elméletileg az egész szervezetben bárhol felléphetnek, de leggyakrabban mégis a következő helyeken találhatóak meg:
• a kismedence hashártyája
• a méhet tartó szalagokban
• a petefészkekben
• a méh mögötti üregben,amit Douglas üregnek hívunk, és a női hasüreg legmélyebb pontja. További, relatíve gyakori előfordulásokkal találkozhatunk a Douglas üreg közvetlen szomszédságában lévő
• végbél, illetve
• hüvely falában,mely szervek a falukban burjánzó endometriózis esetén idővel akár teljesen áldozatává válhatnak a betegségnek. Hasonlóan érintheti az endometriózis az innen, azaz a végbéltől és a hüvelytől nem messze futó
• húgyvezetéket is,illetve előfordulhat még egyéb területeken is, mint például
• a húgyhólyagban
• a méh izomfalában
• a medencében futó idegekben is.

Noha jóindulatő megbetegedés, az endometriózis hasonlóan viselkedik, mint a rosszindulatú betegségek: proliferatív, azaz szaporodik, burjánzik, és infiltratív, azaz a környezetét nem tisztelve, mintegy "beeszi magát" az egészséges szövetekbe, hasonlóan, mint a "rozsda a vasba".
Az elhelyezkedésétől és kiterjedésének mértékétől függően az endometriózis erős fájdalmakat és meddőséget okozhat.

Az endometriózis kezelhető, de idült, krónikus betegség: még sikeres terápiát követően is képes ismét fellángolni.

Hogyan alakul ki az endometriózis?

Sajnos, mind a mai napig nem sikerült pontosan meghatározni az endometriózis kialakulásának okát.
Jelenleg két teória létezik, amelyik megpróbálja magyarázni a betegség felléptének okát:

1. Implantációs teória
Ez a teória azt vallja, hogy a méhből leváló méhnyálkahártya képes más területeken megtapadni és növekedni.

A rendes helyről, menses alatt leváló méhnyálkahártya szövetek vagy a mélybe növés útján (a méh izomfalába), vagy a mestruációs vérnek a hasüregbe való visszafolyása révén juthat el a normálistól távoli helyekre, hogy ott aztán megtapadhasson és növekedésnek indulhasson.
Szintén felléphet a véráramon keresztüli "elhurcolása" a szöveteknek (metasztázis teória).

2. Metaplázia teória
Ez a teória azt állítja, hogy bizonyos sejtek, melyek ugyanazon sejtvonalból erednek, mint a méhnyálkahártya, képesek "átalakulni", ezáltal endometriózist formálva. Ez megmagyarázhatná azt, miért tud az endometriózis (noha extrém ritkán) férfiakban is kialakulni.

Sajnos azonban egyik teória sem tudja az endometriózissal kapcsolatos összes jelenséget megmagyarázni, ugyanakkor el kell ismernünk, hogy az endometriózis kialakulása a legmesszebbmenőkig független környezeti vagy táplálkozási hatásoktól.