Prevenció az aszpirinnel.

Út a fűzfakéreg-kivonattól a csúcstechnológiával előállított gyógyszerig.

A fűzfa (Salix alba) kérgét már időszámításunk előtt is használták láz- és fájdalomcsillapításra, hatóanyagát, a szalicilsavat 1831-ben sikerült kivonni és előállítani. A szer rendszeres szedése azonban súlyos gyomorbántalmakat okozott. Felix Hoffmann, a német Bayer cég kutatója volt az, aki 1897-ben előállította az azonos hatékonyságú, de a gyomor nyálkahártyájára kevésbé káros acetil-szalicilsavat, amelyet 1899-ben szabadalmaztattak, és Aspirin® néven 1903-ban hozták forgalomba. A 20. században az aszpirin ismert gyulladáscsökkentő, láz- és fájdalomcsillapító hatásának köszönhetően a világ egyik leggyakrabban alkalmazott gyógyszerévé vált, de csak 1971-ben fedezte fel Sir John Vane, hogy az aszpirin a ciklooxigenáz enzim irreverzibilis gátlása révén csökkenti a tromboxán szintézist, és így irreverzibilisen képes gátolni a vérlemezkék aggregációját, jelentősen csökkentve a szív-ér rendszeri betegségek kockázatát. A felfedezés jelentőségét igazolja, hogy Vane, Sune K. Bergstömmel és Bengt I. Samuelssonnal viszonylag hamar, 1982-ben Nobel-díjat kapott „a prosztaglandinok és biológiailag aktív rokon vegyületeik felfedezésért”.
A szülészeti hasznosíthatósága régóta ismert. Növeli az újszülött súlyát azokban az esetekben, amikor a magzat elmaradt fejlődése (méhen belüli retardáció) a lepény csökkent keringése következtében jön létre.
Tudott dolog az is, hogy használata kimutathatóan csökkenti az ismétlődő vetélések gyakoriságát is.
Lombikbébi program során történő alkalmazása közel kétszeresére növeli a teherbeesés esélyét.
A fejfájás elleni gyógyszer azonban komoly kérdést indított el: vajon véletlen-e a hatás, milyen lépéseken keresztül képes segíteni a gyógyszer az embriók beágyazódásai arányát, hogyan képes csökkenteni a korai veszteséget?
Miután a keringésben betöltött jótékony szerepe közismert volt, erről az oldaláról volt kézenfekvő a kérdést megközelíteni.
A petefészek gyógyszeres kezelése, a petefészek stimuláció számos tüsző (follikulus) érését segíti elő, ami a petefészken belül csak új erek létrejöttével valósulhat meg, magának a petefészek keringésének is jelentős mértékben fokozódni kell a többszörös tüszőérés optimális létrejöttéhez. Ezzel párhuzamosan a méhnyálkahártya is fejlődésnek indul, vastagszik, érellátása nő, amely által alkalmassá kell válnia a megtermékenyített petesejt, az embrió befogadására.
A kutatók megvizsgálták az említett szervek vérellátását és megállapították, hogy az Aspirinnel kezelt csoportban fokozódott a méh, a méhnyálkahártya és a petefészek keringése.
Áramlásvizsgálatokkal azt is meg lehet mérni, hogy a méhnyálkahártya alatt futó piciny artériák keringése is fokozódott, ami a megtermékenyített petesejtek beágyazódását egyértelműen elősegíti.
A keringés fokozásán kívül számos, egyéb jótékony hatást is tulajdonítnak az Aspirinnek.
Az ovuláció egy jelentős trombocita aktivációval járó gyulladásos folyamat, az acetilszalicilsav adása hatásos profilaxis lehet az ovariális hiperstimulaciós szindróma veszélye esetén is.

Ezért meddőségi centrumunkban a szuperovulációs kezelésben részesülő páciensek kezelési protokolljának részévé tettük a profilaktikus aszpirin terápiát azoknál, akik a veszélyeztetett csoportba tartoznak.

A prosztaglandinok szintézisének gátlásán keresztül csökkenti a méhösszehúzódások számát, így az embrió-visszaültetések utáni kilökődések valószínűségét is csökkenti.
Miután a prosztaglandinok a lokális gyulladásos reakciók révén komoly szereppel bírnak, ennek meggátlása a beágyazódási rátát szignifikánsan növelheti.

Nem lenne okos dolog azonban azt hinnünk, hogy a válogatás nélküli Aspirin terápia minden meddő házaspár gyermekhez jutását megoldja. Számos tanulmánynak kell még elkészülnie, hogy a hatás minden részletét tisztázni lehessen.
Azt mindenestre megállapíthatjuk, hogy autoimmun megbetegedésekkel szövődött meddőségekben, ismétlődő vetélésekkel terhelt gyermektelenségek esetén, illetve azon pároknál, ahol családi anamnézisként trombózissal szövődött megbetegedések fordulnak elő, a megfelelő ideig és dózisban alkalmazott acetilszalicilsav terápia jótékony hatású lehet a meddőség elleni kezelésben, a terhesség létrejöttében.